×


  1. Vége a nyaralásnak, indul a munkahét, hozni kell a kötelezőt, menni kell, pörögni kell.
    Ezt a traumát szeretnénk megkönnyíteni pár vidám grafikával, amelyek garantáltan mosolyt csalnak mindenki arcára.


    A szabadságról visszatérve minden távolinak és idegennek tűnik, nem csoda, hogy csak úgy kóválygunk a munkahelyünkön, rossz emeletre küldjük a liftet és általában, azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Megkérdeztük kollégáinkat, számukra mi okozott stresszt vagy szorongást a nyaralás utáni első héten.

  2. Így stresszelünk mi:


    “A nyaralás utáni első
    munkanapomon


    valahogy
    minden rossz”

  3. A posztvakációs stresszel előbb vagy utóbb mind találkozunk, de nem mindegy, hogyan kezeljük.
    Az nlcafe szerkesztőségének tagjai elmondják, ők hogyan élték meg a nyaralásuk után hirtelen nyakukba szakadó óriási munkamennyiséget

    Kivittem magammal a laptopomat a spanyolországi nyaralásomra, és kb. rögtön elromlott, nem tudtam bekapcsolni. Emiatt végigparáztam az egész nyaralást, folyton az járt az eszemben, hogy mibe fog ez nekem kerülni, és hogy tudom majd a lehető legsürgősebben megcsinálni, amint hazaértem. Amint leszálltunk a gépről, az volt az első dolgom, hogy vasárnap találják egy laptop-szervizt, ami megoldja a problémát, hogy aztán másnap már egy munkára használható géppel mehessek be dolgozni. Nem mondom, hogy ne lettem volna stresszes...

    Dávid, rovatvezető

    Nálam alap, hogy amikor kiírom, hogy nem vagyok, akkor is kapok több száz e-mailt, ráadásul állandóan felhívnak, vagy Messengeren üzennek, hogy valahogy mégis elérjenek. Mivel a sztárok világában dolgozom, mire visszaérek, általában pont elvesztem a fonalat, hogy ki kivel van, kivel mi történt és ki miért érdekes, és legalább egy hét, mire visszarázódok és ismét képbe kerülök. Az első munkanapomon valahogy minden rossz. Ha esik, miért esik, ha süt a nap, miért süt, ha külföldön voltam, akkor miért itthon vagyok, miért nem ott élek...

    Vivi, újságíró

    A legnagyobb stresszt magamnak okoztam, amikor egy római vakációról nem értem haza vasárnap, csak hétfő este. Miután a hétfő reggeli értekezleten a kollégák viccelődve megjegyezték (innen is köszönöm nekik), hogy biztos már hazaérkeztem, csak még kipihenem a nyaralást és ezért kezdek kedden, egy elég baljós telefon érkezett a rovatvezetőmtől, aki érdeklődött, hol is vagyok. Én pedig bevallottam, hogy még Firenze mellett állunk a dugóban és próbáltam emlékeztetni, hogy nem mondtam biztosra a hétfői munkakezdést. Végül kedden egy üveg olasz borral és jelentős gyomorgörccsel érkeztem. Egy hétig voltam utána büntetésből hírügyeletes.

    Marci, főszerkesztő-helyettes

    Nekem el sem kellett mennem a munkahelyig, hogy átéljem a posztvakációs stresszt. A reptérről jöttem haza és Kőbányán felszálltam a metrópótló buszra, amikor egy nő valami ismerősének hangosan elkezdett panaszkodni, hogy a világon minden szar, és 40 percen keresztül egy olyan panaszáradatot kellett végighallgatnom, ami azonnal emlékeztetett arra, milyen országban élek, és mi vár majd rám a szabadságom után. Igazi mélyvíz volt.

    Bence, hírszerkesztő

    Az előző szerkesztőségem emléke, hogy úgy jöttem vissza a kéthetes szabimról, hogy főszerkesztőváltás történt, amit nem jelentettek be nekünk előre. Azt se tudtam, hol vagyok, és hirtelen a nyakamba szakadt a tudat, hogy új főnököm lesz. Általában egy olyan helyre járunk nyaralni, ahol nincs internet, nincs nyüzsi, és ehhez képest borzasztó nehéz visszaszokni az itteni felgyorsult világba, ami már önmagában kihívás szokott lenni, de itt még azt is tudatosítanom kellett magamban, hogy egy új főnököm lesz.

    Vera, social media manager

    Én alapból rettegek, ha szabadságra kell menni. Régen volt, hogy nekem kellett helyettest találnom a nyaralás idejére és betanítani. Vagy előre meg kellett csinálni egy rakás munkát, amitől kb. elment a kedvem a szabadságtól is. Aztán végig azon idegeskedtem, hogy mit szúrtam el a nagy kapkodásban. Szerintem nem szabadna hagyni, hogy ezen stresszeljen egy munkavállaló. Jó pár évvel ezelőtt egy lapnál volt olyan jó fej a főnököm, hogy elengedett egy hónapra hátizsákkal járni Európát. Persze fotóztam is sokat, főleg a londoni olimpiai előkészületeket, mert pont akkor jártunk ott. Mire hazaértem rengeteg kép született, amit napokon keresztül dolgoztam fel, mellette volt 30 napnyi olvasatlan levelem, szóval nem unatkoztam. De amint visszajöttünk, rögtön elmentünk sörözni a kollégákkal (nem miattam, pont így esett), de szuper volt jókat sztorizni ahelyett, hogy rögtön a nyakamba ömlesztették volna a sok munkát, és így jelentősen csökkent a posztvakációs stresszem.

    Ádám, képszerkesztő/fotóriporter

    A legvadabb élményem az volt, amikor egy tengerentúli vakációról hazaértem az éjfél körül érkező géppel, és kb. hajnali kettő volt, mire kipakoltam és lefeküdtem aludni, de négykor már kelnem kellett, hogy elérjem a reggel 7 körül Berlinbe tartó gépet, ugyanis a munkahetem azzal indult, hogy pár napra ki kellett mennem a németekhez egy fesztiválról tudósítani. Előre borzasztóan stresszelt a dolog – az járt a fejemben, hogyan fogom ezt túlélni - , de amikor már benne voltam, olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy még izgulni se maradt időm, ami ebben az esetben akár egy happy endként is felfogható.

    Csaba, újságíró

    Az egész országot (várost) úgy dizájnolták, hogy a magyar vakációzó elkerülhetetlenül átélhesse a posztvakációs stresszt. A rutinos vakációzók már az aznap reggeli felkelésnél, esetleg a repülőtérre érve stresszelnek, tudják, mi vár rájuk, a kezdőket váratlanul éri, ők csak landolás után szembesülnek vele, hogy igen, itthon vannak, először Ferihegyről (csak azért sem Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér!) kilépve a jegyautomata körül szerencsétlenkedő turistákat látva, aztán a 200E vagy a 100E menetrendszerű járatok előtt sorban állva, ahol is a sofőr a nyelvtudás hiányát hangerővel és metanyelvi kifejezőeszközökkel kompenzálva animálja a tömeget (TICKET YES, NO TICKET NO), ez ugye a 100E előtt külön vicces, ott ugyanis spéci jegy kell (TICKET NO GOOD, GO BACK), amihez persze még az is csak némi taperolás után jut hozzá, aki tudja, mit kell nyomni a gépen, miért is lenne másképp. Maga az útvonal is kész sokkterápia, amely kíméletlenül zökkenti vissza a valóságba azokat, akik képesek voltak Barcelonában, Lisszabonban, vagy valamelyik hasonló pancser helyen elfelejteni, mi a magyar vircsaft. Lepukkant külváros, ipartelepek, szétgraffitizett (ráadásul nyomi tagekkel, nem tisztességes street arttal széjjelfújt) betonfalak, hajléktalankolóniák, benzinszagú szlalomozás a Kökinél, gurulósbőrönd-zsonglőrködés a lerohadt felüljárón, majd a még lerohadtabb metróperonon, ilyenkor általában az eső is esik. A kék metróban ülve áll csak össze: igen, itthon vagyunk, mire pedig két-három átszállás után hazaérünk, pont olyan idegállapotban vagyunk, mint bármikor. Ez a lényeg: pont úgy, mint bármikor. A vakáció utáni stressz ugyanis nem vakáció utáni stressz, hanem egyszerű, magyar, hétköznapi stressz - a vakáció legfeljebb arra jó, hogy egy kicsit elterelje a figyelmünket róla. Ha hazaértünk, visszatér, ennyi. Úgysem ússzuk meg.

    Marci, fotóriporter

    Nálam 2016 nyarán diagnosztizálták a burnout-ot, és egy pszichiáter segítségével sokat dolgoztunk azon, hogy gyógyszerek segítsége nélkül hogyan küzdhetem le. Részben ennek is volt köszönhető, hogy nyáron egy nagyon hosszú szabadságra mentem Thaiföldre, ami csodálatos volt: tengerpart, csodás tájak, laza emberek. Megtanultam, hogyan kell megélni a teljes szabadságot, és azt reméltem, hogy ez majd segíteni fogja a munkába való visszatérésemben, de nem így történt. Hazaértem, nyakamba szakadt az otthoni rögvalóság és újra depressziós lettem, mondhatni már az első munkanapomtól kezdve. Gyakorlatilag csak úgy tudtam segíteni magamon, hogy teljesen új életet kezdtem. Felmondtam, és szabadúszó lettem, elkezdtem odafigyelni arra, hogy napi 5-6 óránál többet ne dolgozzak, szakítottam az akkori párommal, elkezdtem jobban figyelni az étkezésemre, sportolni kezdtem, vitaminokat szedtem… Úgy tűnik, működik.

    Judit, újságíró/fotóriporter

    Évekkel ezelőtt arra jöttem haza a nyaralásból, hogy a munkahelyemen lecserélték a vezetőt, aki szépen elkezdte kirugdosni a kollégákat, és az első munkanapon görcsbe állt a gyomrom, vajon ma behívat-e, és mit mond majd. Aztán kiderült, hogy a pasi nem eszik embereket, normálisan lehet vele kommunikálni, és a legtöbben kifejezetten megszerettük, de az első pár nap brutális élmény volt, főleg a nyugodt pihenés után. Ezt leszámítva a nyaralások után azt utálom a legjobban, hogy be kell vásárolni sürgősen, mert a hűtőben nincs semmi, és lehetőleg ki kell mosni az összes ruhát, hogy legyen mit felvenni másnap a családnak. Na, ez fárasztó!

    Nóra, újságíró

    Egy korábbi munkahelyemen egy idő után azt vettem észre magamon, hogy a nyaralás előtti időszakban sokkal jobban érzem magam, mint a nyaralásaim után. Nyaralás előtt még motivált voltam, vártam a vakációt, ám amint véget ért és visszatértem, hirtelen minden olyan céltalannak tűnt. Nagyon nehéz volt megtalálni azokat a kapaszkodókat, amikért érdemes a következő héten is bemennem dolgozni, konkrét fizikai tüneteket (emésztési zavarok…) okozott az ebből adódó stressz, és ez a felismerés vezetett rá arra, hogy inkább felmondjak. Most már tudom, hogy ha így érzem magam nyaralás után egy munkahelyen, onnan minél előbb el kell jönnöm.

    Adél, felelős szerkesztő

    Az évek során arra jöttem rá, hogy szerintem csak a fizikai munkát végzők tudnak igazán nyaralni. A szellemi munkát végzők nagy része ugyanis a nyaralása alatt sem mentesül a munkavégzés alól, egyszerűen csak arrébb tolja azt a munkamennyiséget, amit abban az egy-két hétben kellene megcsinálnia. Nyaralás előtt előre dolgozunk, nyaralás után túlórázunk… Nekem legutóbb két hetembe telt, mire egy heti nyaralás után utol tudtam érni magam.

    Zita, rovatvezető

  4. Kollégáink tapasztalataiból készült animált infografikán mutatjuk be, mi okozza
    a legtöbb stresszt a vakációról megérkező embereknek.



  5. A nyaralást követő időszakról már tudományosan is
    bebizonyították, hogy növeli a stressz-szintünket.

    Megkérdeztünk egy HR-szakértőt arról, milyen módszerekkel lehet küzdeni a posztvakációs stressz ellen.

    Hívják nyaralás utáni munkaundornak is, de hivatalos nevén posztvakációs stresszként ismerik a jelenséget,
    amikor a munkavállaló a vakációja után nehezen rázódik vissza a dolgos hétköznapokba, és komoly stresszforrásként
    éli meg, hogy újra fel kell vennie a tempót, be kell hoznia a lemaradást. Marázi Judit HR-szakértővel beszélgettünk arról,
    hogyan tudjuk visszaszorítani a posztvakációs stresszt.

    Jól gondolom, hogy a posztvakációs stresszt
    nem tartjuk túl régóta számon?

    Hozzánk a multik bejövetelével érkezett meg a kilencvenes években. Korábban Magyarországon nem volt annyira jellemző a nagy leterheltség és a nagyon szervezett, hatékony munkavégzés kombinációja. Ehhez később megérkezett a mobiltelefon és az internet, és ez a kettős erősen rányomta a bélyegét a nyaralásainkra. Régen a nyaralások még tényleg nyaralások voltak: akkoriban még nem volt mód arra, hogy a vakációja idején elérjék a munkavállalót, és ő sem tudott a szabadidejében munkahelyi e-maileket olvasgatni.

    A munkáltatón vagy a munkavállalón múlik, hogy milyen mennyiségű stressz
    szakad az ember nyakába, amikor visszatér a szabadságáról?

    Mindketten felelősek, de mindkét fél másban. A munkáltatóknak a Munka Törvénykönyve például egyértelmű iránymutatást ad abban, hogy biztosítsa a munkavállalóinak évente a 14 nap egybefüggő szabadságot. Ettől eltérni csak akkor lehet, ha erről írásban előre megállapodik a munkáltató a munkavállalójával. Sajnos ez a törvény a gyakorlatban még nem valósul meg maximálisan: én például nagyon kevés cégnél látom, hogy ezt a 14 napot komolyan vennék. A másik fontos dolog, hogy a munkáltató a munkavállalóival minden év elején szabadságtervet készíttessen. Nagyon sokan ott hibáznak, hogy csak április, május környékén kezdik el a fejüket kapkodni, amikor kiderül, hogy túl sok emberük akar egyszerre szabadságra menni, és a túl sok hiányzó miatt nagyon nehezen megoldható a helyettesítés. Ha pedig nem, vagy rosszul megoldott a helyettesítés, a munkavállaló is stresszesebb a vakációja idején, mert nem tudja mi vár rá, amikor majd visszatér a dolgos hétköznapokba. Másképp kell kezelni az olyan alkalmazottak szabadságát, akik sokan dolgoznak azonos munkakörben, és másképp azokét, ahol csak néhányan tudják ellátni ugyanazt a feladatot. Az előbbieknél a munkáltató lehet rugalmasabb, míg az utóbbiaknál pontosabb beosztásra van szükség, mert például egy vezetőt csak egy másik vezető tud helyettesíteni, belőlük meg nincs annyira sok. Sok cég ott szokott hibázni, hogy az utolsó pillanatban tanítják be a helyettest helyettesíteni, holott ennek egy hosszú távú, tervezett folyamatnak kéne lenni.

    Az is egy stresszforrás, ha tudjuk, hogy távollétünk alatt sehol
    nincs egy minden területen kompetens helyettesünk...

    Igen, de ez már a munkavállaló felelőssége, hiszen ő volt az, aki úgy ment el nyaralni, hogy nem készítette fel megfelelően a helyettesét.

    Mit gondol, a jól töltött vakáció mennyi időre tölti fel
    az embert friss energiákkal?

    A statisztikák szerint kb. egy hétig, a rosszabb statisztikák szerint 2-3 napig. Itt azonban nagyon nagy különbségek vannak a multinacionális cégek, a közigazgatás, a kkv-szektort és azokat, akik magánvállalkozásban dolgoznak.

    Mi a különbség?

    A multiknál a szabadság idején az a legnagyobb stresszforrás, hogy amíg a dolgozó távol van, mások megszervezik a programjait, amiken a visszatérésekor majd részt kell vennie. Lehet, hogy visszamegy, és már a szabadság utáni első napján lesz jó néhány olyan megbeszélése és határideje, amiről a szabadság előtt nem tudott. Ezzel egy nap alatt tönkretehető a pihenés okozta pozitív hatás. A közigazgatásban pedig az a jellemző hiba, hogy általában egyetlen kapcsolattartó van a többi társszervezettel, ráadásul a túlzott bürokrácia miatt rengeteg a határidő. Van, hogy egy beadandó anyagot nem is fogadnak el mástól, csak egy bizonyos embertől. Ott úgy kell elmenni szabadságra, hogy vagy előre dolgozik az ember, vagy felkészül arra, hogy már a szabadság utáni első egy-két napon szoros határidőkkel fog találkozni. A kkv-knál az szokott problémát jelenteni, hogy ők kevesebb munkavállalóval dolgoznak, ezért a dolgozók feladatai is sokrétűbbek, így nem mindig megoldható a megfelelő helyettesítés. Ennek eredményeként a vakációról visszatérő dolgozók gyakran egyből a mókuskerékben találják magukat. A vállalkozónak van a legnagyobb rugalmassága abban, hogy a saját szabadságát beossza, ugyanakkor rájuk jellemző a leginkább, hogy vagy el se megy szabadságra, vagy ha elmegy, akkor ott is dolgozni fog, mert a vállalkozása működését nem meri elhagyni.

    És mi van azokkal a munkavállalókkal, akik a posztvakációs stressztől való
    félelmük miatt inkább el sem akarnak menni szabadságra?

    A munkáltatóknak nagyon nagy felelőssége van abban, hogy olyan munkakörnyezetet alakítsanak ki, ahol kifejezetten biztatják a munkavállalókat arra, hogy kivegyék a szabadságukat. A jól tervezett szabadságolás és egy jól kitalált helyettesítési rend már önmagában nagyon ösztönző tud lenni, például fontos az, hogy lehetőleg olyan időszakban adja ki a munkáltató a szabadságokat, amikor a cég életében is nyugodtabb periódus várható. A kereskedelemben például jellemzően nem szokás szeptembertől az év végéig szabadságokat kiadni, mert ez a legpörgősebb időszak a cég életében. Egy jól szervezett cég azt is megteheti, hogy minden munkatársának megvan az a párja, aki tudja őt tudásban helyettesíteni, és fordítva. Ők persze sohasem mehetnek egyszerre szabadságra, sőt, ajánlott, hogy ne is váltsák direktben egymást, vagyis miután az egyikük visszatért a szabadságáról, legyen legalább egy-két nap, míg átadja a társának a munkát, és megbeszélik a tennivalókat.

    Más módon tudnak még segíteni a munkáltatók?

    Nem nagyon szokták ezt a megoldást használni, pedig a home office nagyon hatásos eszköz lehetne. Hagyni, hogy a szabadságról hazaérkező munkavállaló az első napján otthonról dolgozzon. Így könnyebb az átállás, és a munkavállalónak is van ideje, hogy nyugodtan képbe hozza magát az e-mailjeivel. Aztán ott van még az SOS jelzés. Szabadság előtt érdemes a munkáltatónak a munkavállalóval tisztáznia, hogy mi az a helyzet, ami tényleg nagyon fontos, és mi az a döntési jogkör, ahol a helyettes is teljes jogúan léphet fel.

    Eddig a munkáltatók felelősségéről beszélgettünk,
    de mi a helyzet a munkavállalókkal?

    Három szakaszra bontható, hogy mit tehet a munkavállaló a posztvakációs stressz elkerülése: arra, hogy mit csináljon a nyaralás előtt, mit nyaralás közben és mit a nyaralás után. A nyaralás előtt készítse úgy össze a dolgait, hogy a feladatait a helyettese vagy a helyettesei át tudják venni. Megtalálják a papírokat, a leveleket, tudjanak a határidőkről, meglegyenek a kapcsolattartók és a kontaktok adatai. Ez utóbbi talán a legfontosabb, mert a legtöbbször azért szokták felhívni az embert a munkatársai vakáció közben, mert nem találnak elérést valamelyik kontakthoz. Egy olyan feladatlistát kell adni az ott maradóknak, amiből azok pontosan és jól tudnak dolgozni. Fontos, hogy a szabadságra készülő munkavállaló minden olyan munkát elvégezzen, aminek a szabadsága előtt van a határideje, és ezekkel ne csússzon meg, ne hagyja őket a kollégái nyakára. Olyan terepet hagyjon maga után, ami azt az egy-két hetet kibírja, amíg ő távol van. A vezetővel mindig tisztáznia kell, hogy a vakációja alatt mikor és milyen formában lesz elérhető, ha szükség lenne rá. Érdemes a kollégáknak és a fontos kapcsolatoknak körlevélben előre jelezni, hogy elmegyünk szabadságra, onnan mikor jövünk vissza, és ki az, aki a távollétünk alatt helyettesít minket. Majd beállítani a levelező rendszerben az automatikus választ ugyanezekkel az információkkal. Vezető beosztásúaknak sokszor valamennyire a szabadság idején is elérhetőnek kell lenni, mert akadhatnak olyan döntések, amiket csak ők hozhatnak meg. Sokszor még a céges policy-ba is beleírják, hogy melyek azok a dolgozói szintek, ahol a munkavállalóknak a vakációjuk idején is elérhetőnek kell lenni. Akire ez vonatkozik, annak érdemes minden napra kijelölni egy fél órát – reggeli után vagy a délutáni semmittevéskor a legpraktikusabb - , amikor ránéz az e-mailjeire, és válaszol azokra a telefonokra, amire válaszolnia kell, és így nem kell egész nap készenlétben állnia. Praktikusabb ilyen esetben az e-mailes kommunikációt preferálni, mert az nem olyan intenzív, nem zökkenti ki úgy az embert a pihenésből, mint a telefonos.

    Azt olvastam, hogy érdemes a nyaralás után felhívni a helyettesünket, és megtudakolni, mi vár majd ránk az első munkanapunkon, ugyanis így kevésbé lesz stresszes az első nap, mert nem kell tartani a kellemetlen meglepetésektől. Igaz ez?

    Erre sokkal jobb taktika, hogy már a szabadság előtti utolsó egy-két napunkon pontosan megtervezzük, hogy mit fogunk azután csinálni, miután visszatértünk a vakációról. Ha lehet, úgy kell intézni, hogy az első nap ne mélyvíz legyen, hanem inkább akklimatizációval teljen. E-mailek átnézése, a munkafolyamatok állásának átbeszélése a kollégákkal, a nyaralási fotóink megmutatása stb. Fel kell venni a fonalat, és ehhez bizony idő kell. Ha sikerül előre megterveznünk eszerint az első munkanapunkat, az főnyeremény lehet. A közvetlen kollégákkal érdemes előre megosztani, hogy mit tervezünk az első munkanapon. Az első napon a dolgozó lélekben még félig ott van a tengerparton, mesél a kollégáinak az élményeiről, de a második nap már sokkal nehezebb. Általában itt jön a mélyvíz, kivéve a fizikai munkáknál vagy ahol napi tervszámok vannak előírva, mert ott már az első nap is ugyanúgy kell teljesíteni. A harmadik napra az ember általában már felveszi a tempót.

    És ha nem?

    A tapasztalatok szerint a legtöbb felmondás a szabadságból való hazatérés utáni időszakban történik, de általában még nem az első napon, hanem a másodikon vagy a harmadikon. Az elsőn a munkavállaló még körbenéz, hogy változott-e valami, mióta elment, hogyan érzi magát, ingerültebb, feszültebb, türelmetlenebb...

    Igaz, hogy érdemes nem hétfőn, hanem a hét második vagy harmadik napján újrakezdeni a munkát, mert csökken azáltal a stressz, hogy nem rögtön egy teljes munkahét vár ránk?

    Nem feltétlenül, mert egy munkahét munkarendje általában hétfőtől indul. Mindenhol mások a szokások, de a legtöbb helyen a hétfő vagy a péntek a megbeszélések napja, amikor az előző hetet értékelik, és a következő hét céljait kitűzik. A legtöbb teendő és meeting azonban jellemzően kedden vagy szerdán van, és pont azért érdemes hétfőn visszamenni, hogy ne pont a sűrűjébe essünk bele.

    Hasznos, hogy úgy érjünk haza, hogy a munkába menés előtt legyen még egy pihenőnapunk az otthoni életünk elrendezésére?

    Mindenki maga tudja, hogy neki mire van szüksége. Ha valakinek több gyereke van, az általában nem tudja megtenni, hogy este hazaér, és másnap reggel már megy be dolgozni, hiszen annyi tennivaló akad a háztartás körül. Más meg örömmel megy be akár rögtön a reptérről, hiszen abba a típusba tartozik, aki képtelen igazán kikapcsolni, és még a szabadsága alatt is folyton a munkája járt az eszében. A szabadságnak alapvetően arról kellene szólni, hogy az ember ott van, megéli az ott töltött időt a családjával, a szerelmével vagy a barátaival, de ez nem mindenkinek sikerül.

    Jó taktika, ha rögtön a szabadságról való visszatérésünk után már belefogunk a következő vakációnk tervezésébe?

    Szerintem ez a legtöbb embernél ösztönösen jön, legalábbis nálam biztosan. (nevet) Érdemes továbbá azt is figyelembe venni, hogy a nyár attól még nem múlt el, hogy véget ért a nyaralásunk. Az idő még jó, lehet kinti programokat szervezni, ki lehet menni biciklizni, barátokkal a kertben grillezni...

    Tehetünk még valamit azért, hogy flottul menjen a visszatérésünk a szabadságról?

    Köszönjük meg a helyettesünk plusz munkáját, és még ha hibázott is itt-ott, értékeljük azt, mert így a következő szabadságunk alkalmával is lesz, aki helyettesítsen bennünket. A helyettes akár anyagi, vagy másmilyen juttatásban is részesíthető a munkáltató részéről, és így motivált lesz, hogy jól végezze a plusz munkáját.

    Igaz az, hogy függetlenül attól, mikor mentünk vakációra, a szeptember amúgy is az év legstresszesebb időszaka a legtöbb munkahelyen?

    A szeptember az új január. Ilyenkor sokan úgy térnek vissza a munkába, hogy itt van a következő négy hónap, és akkor most megváltjuk a világot. Ilyenkor akarjuk behozni az összes lemaradást, ilyenkor akarunk nagyot teljesíteni, ami komoly stresszfaktort jelent a teljes cég nyári szabadságolását követően. Ráadásul ilyentájt szokott elromlani az időjárás is, ami szintén hozzájárulhat a rossz hangulat kialakulásához.



    Marázi Judit HR-szakértő közel húszéves tapasztalattal rendelkezik a HR területén, dolgozott az Auchannál, a Providentnél, vezető beosztásban az Oázis Kertészetnél valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál. Jelenleg független HR tanácsadóként a KKV-szektorban és a közigazgatásban foglalkozik szervezetfejlesztéssel, képzésekkel, munkaszervezéssel és interim vezetőként segíti a cégek munkáját.



  6. Bár a szerkesztőségekben nehéz a hétfő, az utca embere legalább jobban
    viseli a munkakezdést, sőt, még motivációs tippeket is kaptunk tőlük, amikor
    arról kérdeztük őket, hogy ki hogyan éli meg a munkába való visszatérést
    nyaralás vagy hosszabb szabadság után.

    A kockázatokról és a mellékhatásokról
    olvassa el a betegtájékoztatót,
    vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

    vény nélkül kapható gyógyszer. javallat: magnéziumhiány kezelésére. magnéziumhiány esetén csökkenhet a stressztűrő képesség, a magne b6 segít enyhíteni a magnéziumhiány okozta feszültséget, támogatja a szervezet stressztűrő képességét.

    Sanofi-aventis zrt. 1045 budapest tó utca 1-5. gyógyszerinformációs szolgálat: (+36 1) 505 00 55
    web: www.sanofi.hu, www.magneb6.hu

    sahu.mgp.18.08.0464 (2018. 09. 14.)